Bogyiszlói Baptista Gyülekezet

A Bogyiszlói Baptista Gyülekezet, amely 100 évvel ezelőtt kezdte meg a misszióját a községben.

A Bogyiszlói Baptista Gyülekezet Bogyiszló községben immár több mint száz éve végzi küldetését és szolgálatát. A gyülekezet összejöveteli helye a Petőfi u. 8.-on található Baptista imaház, ahol vasárnap 15:30 órától tartanak istentiszteleteket. A lelkipásztor Fodor Péter, akit elérhetők a 06-20/886-0313-as telefonszámon vagy [email protected] e-mail címen. A baptista missziómunka Bogyiszlón 1918-as év végén kezdődött Jóföldi István megtérésével, aki a háborús években tért haza, majd a testvérek hívására vett részt először Kispéten, Budapesten pedig merítette be hitét. A gyülekezet rendszeres istentiszteletet tartott a faluban, ahol egy özvegyasszony ingyen adta otthonát az összejövetelek megtartására. A missziómunka gyümölcse 1921 szeptemberében érett be, amikor először történt hitvalló bemerítés. A község népe tisztelte az új vallás híveit, bár előfordult megvetés is. 1941-ben a gyülekezet saját erőből vásárolt saját házat, amelyet az 1956-os árvíz teljesen elrombolt. Ezt követően az ifjú testvérek házában tartották az összejöveteleket, majd 1958. augusztus 26-án a lelkipásztorlakás kérdése is megoldódott egy megfelelő épület megvásárlásával. A Bogyiszlói Baptista Gyülekezet lelkipásztorai időrendi sorrendben: A kezdetektől 1932-ig Bankovics János testvér végezte áldozatos munkáját a körzetben. Bankovics testvér fáradhatatlan volt a lélekmentés munkájában. Egy lélekért hatalmas utat volt képes megtenni; munkaterületének legnagyobb részét gyalog járta be. Az évek folyamán Érsekcsanádon jött létre egy nagyobb gyülekezet, amely aztán önállósult, és megválasztotta őt lelkipásztorának. Ekkortájt alakult meg az Érsekcsanád-Dávodi Körzet, amely a Duna mindkét oldalára kiterjedt Gerjen, Fadd, Bogyiszló, Decs, Nagybaracska, Bátmonostor, Sükösd, Hercegszántó és Baja állomásokkal. Ezeken a helyeken áldásosan terjedt Isten országa. Bankovics testvér 1932-ben a sáros úton balesetet szenvedett. A súlyos sérülés miatt műtéten esett át, ami után annyira legyengült, hogy munkaképtelenné vált. 1933-tól 1937-ig, majd 1944-től 1946-ig Kenyő István testvér volt a gyülekezet lelkipásztora. Kenyő István testvér már a második szemináriumi csoportban elvégezte a „misszióiskolát”. Ezt követően a Dunántúlra irányult figyelme, és átvette Bankovics János testvér misszióállomásainak egy részét. Nagydorogra költözött, meg is házasodott, és egész Tolna megyére kiterjedő munkát végzett a magyar ajkúak között. Egyházunk hetilapja, a Békehírnök tanúsága szerint Kenyő testvért egy alkalommal felbérelt emberek megverték, ezzel próbáltak ráijeszteni. Hamis vádakkal illették, és a főbíróhoz citálták, a főbíró azonban hamar észrevette a vád alaptalanságát. Kenyő testvér a következőket írta a Békehírnökbe akkortájt: „…írhatnánk még több akadályról is, de hiszen ezek mind szükségesek egy küzdő népnek, hogy az Úr megmutathassa nekünk hatalmas karját. Hiányunk van még evangélizáló ünnepélyekben, hely és pénztelenség miatt. A körzet missziómunkásának nincs kerékpárja, így gyalog rója az országutakat. Elég ennyi a hiányainkból. Többet nem írok, nehogy azt gondolják, hogy mi vagyunk a legszegényebbek ezen a világon. Hisszük, ami még nincs, majd lesz.” 1939. és 1944. között Bretz Vilmos testvér látta el a lelkipásztori szolgálatokat a bogyiszlói gyülekezetben. A Baptista Teológiai Szeminárium, majd a Hamburgi Baptista Teológia elvégzése után, 1925-ben került Pécsre, ahol szinte egész Baranya megye lelkipásztora lett a német ajkúak között. A misszió a magyarság köreiben is gyümölcsöző volt, ezért bevezette a kétnyelvű istentiszteletet. Az 1930-as években aktívan segítette a dunántúli kocsimissziót, amit a fivére, Bretz Emil vezetett. Bretz testvér emellett szervezte a postamissziót is, és ő volt a Vasárnapi Iskolai Bizottság vezetője is. Az ő szolgálati ideje alatt erősödtek meg a bácskai és a tolnai gyülekezetek Baja vonzáskörzetében. Utolsó szolgálati állomása Szigetszentmiklós volt. 1946-tól 1949-ig Révész Sándor testvér munkálkodott lelkipásztorként a bogyiszlói gyülekezetben. Nagyvarsányban kezdte meg lelkipásztori szolgálatát, ezenkívül Magyarbólyban, Tuzséron, Nagydoboson, Sarkadon, illetve Földesen volt a munkaterülete. Tömegközlekedés híján javarészt gyalog, kerékpáron, később motorkerékpáron járta a misszióállomásokat, ami erősen igénybe vette szervezetét. Szerzett betegségének előrehaladtával egyik lábát amputálták, és néhány hétig tartó szenvedés után hazatért Urához. 1949-től 1951-ig Tóth Kálmán testvér tevékenykedett körzetünkben.