Bugyi Református Egyházközség

A bugyi református egyházközség története a 18. század elejére nyúlik vissza.

A Pest vármegyében található Bugyi nagyközségben a helyi református anyagyülekezetet Beleznay János állította fel 1730-ban. A gyülekezet története során számos nehézséggel szembesült: 1761-ben templomukat elvették és a katolikusoknak adták, így a reformátusok csak 1782-től kezdhették újra nyilvánosan gyakorolni vallásukat, önálló anyakönyveik pedig 1783-tól maradtak fenn. A református egyházközség életéhez kapcsolódik egy történelmi emlék is, ugyanis a templom kertjében található egy római kori kőoszlop, amelyet a református egyház 1783 és 1824 között szégyenkőnek használt. A településen a reformátusok évszázadok óta jelentős vallási közösséget alkotnak, amit a helyi népesség statisztikái is mutatnak. Az egyházközség szerves része a nagyközség kulturális és történelmi örökségének, megőrizve a Dunamelléki református egyházkerület múltjához fűződő emlékeit.