Fehérgyarmati Református Egyházközség

A Fehérgyarmati Református Egyházközség a város Kossuth téri, gótikus műemléktemplomában gyülekezik. Az épület négy fiatornyos, fagalériás, egyhajós kialakítású; 37,4 méter magas téglatornyát fazsindelyes sisak fedi. A közösség története a középkorig nyúlik vissza: Fehérgyarmat már az 1334. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. A templomot Báthory István építtette 1486-ban, a kenyérmezei győzelem emlékére, és kezdetben katolikus használatban állt. Az 1545-ös erdődi zsinat nyomán a gyülekezet a reformációhoz csatlakozott. A 17. században, 1673-ban elvették a templomot a reformátusoktól, de 1682-ben visszakapták. Az évszázadok során többször átépítették, 1671-ben, 1766-ban és 1794-ben is bővítették, így hajója megkétszereződött. A templom belső berendezéséből kiemelkedik a késő barokk és copf stílusú szószék, a papi szék és a csipkeszerűen faragott hangvető. Az első orgonát 1869-ben szentelték fel, majd 1910-ben új, Rieger Ottó budapesti mester által készített orgonát állítottak szolgálatba. A 16. században Báthory István országbíró hatalmas harangot öntetett a gyülekezetnek, amelynek ma látható másolatát 1815-ben készítették. Az 1766-ban készült festett famennyezetből is fennmaradt két, zsoltárszövegekkel díszített kazetta. Temploma 37,4 méteres tornyával ma is a város fölé magasodik, a gyülekezet pedig a település református közössége.