Római Katolikus Egyház Felcsúti Református Egyházközség

A Felcsúti Református Egyházközség közössége, amely a 16. századból ered és ma is aktív.

A Felcsúti Református Egyházközség gyökerei a 1626-ból származó legrégibb adatokig nyúlnak vissza, amikor Nagyhalászi Pápa Gergely lett a község első lelkésze. A török hódoltság után évekig sem pap, sem templom nem állt a falunak, de 1716-ban újra települtek reformátusok, akik vályogimaházat építettek és prédikátort iktattak be. A lakosság többször is menekülni kényszerült, de 1738-ban egy lévitát fogadtak, aki kis oratóriumban és házakban prédikált, míg a sákramentumok kiszolgáltatása az Alcsúti leányegyház feladata volt. 1748-ban önálló lelkészt hívtak, de a római püspök betiltotta a protestáns gyakorlást, és lerombolta az oratóriumot. A reformátusok nem adták fel magukat, és gallyakból imaházat készítenek, majd 1763-ra teljesen ellehetetlenedett az életük a háborgatások miatt. A Türelmi Rendelettel új lendületet kapott a közösség, amely kis oratóriumot, majd nagyobb imaházat épített, miközben a tagok száma közel két százhöz ért. 1875-ben anyaegyházközséggé vált, 1895-ben megépült a ma is álló templom, melynek tornyában két harang lakik. 1936-ban parókiát, 1937-ben kántorlakást építettek a hívek adományaiból, de a református iskolát az államosítások után elbontották. Az egyházközség a rendszerváltástól missziói státuszban működött, 2018-ban azonban önálló anyaegyházközségé vált, és önálló lelkésze van. Ma közel 130 egyházfenntartója van, és a gyülekezeti életet befogadó szeretet, fiatalos lendület és jó hangulat jellemzi. A vasárnapi istentiszteletek mellett számos hétközi alkalom színesíti a közösség életét, a baba-mama köröktől az ifjúsági körön át több rétegbibliaóráig, hogy minden korosztály otthonra leljen és megszólíthatóvá váljék az Ige által.