Furtai református egyház

A furtai református egyházközség története 1650-ig vezethető vissza, amikor az első megbízható feljegyzés készült az önálló anyaegyházként működő gyülekezetről. A mai, észak-déli tájolású templom 1815 és 1827 között épült, miután a korábbi, 1727-ben helyreállított vagy újjáépített templomot kinőtte a gyülekezet. A déli homlokzat előtt álló 37 méter magas, neoromán stílusú tornyot 1872-ben emelték. A 9x28 méteres belső tér sík, vakolt mennyezettel és 600 ülőhellyel rendelkezik, orgonáját Frield Lipót készítette 1891-ben. A templom északi vége félköríves záródású, három harangját Szlezák László öntötte 1924-ben Budapesten. A templom a falu nyugati részén, a községháza és az iskolák szomszédságában található, fehér falaival és csúcsos tornyával méltóságteljesen emelkedik a környezete fölé. A gyülekezet történetét Csernák Béla lelkész írta meg 1906-ban, amelyből a századforduló előtti események részletei megismerhetők.