Látrányi Református Gyülekezet Látrányban, religió

A Látrányi Református Gyülekezet a 1610-1650-es években alakult meg, amikor a Bocskay-Bethlen-I.Rákóczi György szabadságharcainak befejezése után a környékén a protestáns, elsősorban református gyülekezetek kezdtek születni. Az első birtokunkban lévő hiteles adatok szerint a Látrányi Református Eklézsia „árva” eklézsiák közé tartozott, mert hatvanhárom esztendeig sem lelkésze, sem gyülekezési szabadsága nem volt. 1740-ig a hívek Somogytúrba, majd miután a politika onnan is száműzte a ref. lelkészt, 1783-ig Őszödre jártak istentiszteletre. Ott egy Domonkos nevű nemes udvarán, majd télvíz idején annak hatalmas csűrében tartották az istentiszteleteket. A látrányi reformátusok azonban nem adták fel a reményt, hogy egyszer ismét saját falujukban gyakorolhatják vallásukat. Ennek bizonyítékai az ez időkből származó klenódiumok: az 1741-ben készült ónkupa és az 1743-as gyönyörű úrvacsorai kehely. Mindkettőn ott a felirat: Látrányi Ref. Ecclésia. A gyülekezet teljes szabadságát II. József 1781-ben kiadott Türelmi rendelet-e után, 1783-ban nyerte vissza. Ettől az időtől kezdve vannak anyakönyveink és egyéb hiteles, eredeti feljegyzéseink. Ebben az évben kezdték építeni a látrányi református templomot és „a parochiális ház”-at, sőt harangot is vettek Budáról. Ez a templomot - a szóbeli hagyomány alapján - közösen használta a református és a katolikus gyülekezet. Azonban nézeteltérés támadt a felekezetek között, ezért a reformátusok 1823-ban új, szám szerint harmadik templom építésébe fogtak. A régi épület átkerült a katolikus egyház tulajdonába. Külön fejezetet érdemelne a templom felépítésének módja: a templomhoz szükséges meszet és követ a Balaton túlsó, északi oldaláról, Veszprém megyéből szerezték be. Minden erre alkalmas fogat megindult, s a Balaton jegén át hozták az építőanyagot Látrányba. Emlékek szerint minden mozdulni tudó ember részt vett az építésben. 1823 őszére elkészült az oratórium, majd 1826-ban a torony. Ez a most is álló, kora barokk templom 30 m hosszú, 14 m. széles, falmagassága 12 m., a torony csillaga pedig 40 m. magasan jelzi: itt élnek reformátusok! Következett az iskola építése 1833-ban. A paplakra ez után került sor: 1839-ben fogtak neki, 1841-re készült el teljesen. 1867-ben épült hozzá az istálló, a fészer és a magtár. Ván Benjámin lelkész szolgálata idejében fogtak bele az épületek felújításába. Kétszer is tatarozták a templomot: először a 100 éves évfordulón, 1923-ban, majd Simon tiszteletes úr idejében, 1939-ben. A paplakot 1928-ban újították fel. A munka sok adóssággal járt, amelyet csak 1943-ra sikerült teljesen kifizetni. 1945-ben egy hirtelen keletkezett ciklon a hatalmas templomtetőt, mint egy kalapot, leemelte és az udvarra dobta. A gyülekezet hálával tartozik az azóta elhunyt Kossa Istvánnak, aki a II. Világháborút követő szegénységben is módot lelt a segítségre, s így helyre lehetett állítani a tetőt. 1968-ban került sor a toronysisak újrafestésére. 1985-86-ban újra tatarozták szép templomunkat, s a régi pala helyébe hódfarkú cserép került. 2001-ben visszaépítették a régebben elbontott cintériumot és újonnan készültre cserélték a régi, kissé korhadt kapuszárnyakat.