Lovászpatonai evangélikus gyülekezet

A lovászpatonai evangélikus gyülekezet otthona a magyar keresztény egyházszervezet első századaiban, a XI-XII. század fordulóján emelt, országosan is egyedülálló műemléki templom, amely az evangélikus egyház szolgálatában álló épületek közül a legrégebbi hazánkban. A falu központi magaslatán álló, Szent Márton tiszteletére szentelt Árpád-kori román stílusú templomot a századok során gótikus stílusban bővítették, tornyot, szentélyt és kápolnákat kapott, majd a török dúlást követően, a 17. század elején betelepülő evangélikus lakosság vette birtokba. Az évszázadok során számos megújuláson átesett épületben ma is láthatók középkori falfestés-maradványok, egyedi falazott szószékoltár, barokk oltárkép, valamint klasszicista keresztelőkút. A történelmi környezetben álló templom építéstörténetét és értékes részleteit az 1959-1960-as régészeti feltárás és korhű helyreállítás tárta fel, megőrizve a gyülekezet számára ezt a gazdag múltú szakrális örökséget.