Mikepércsi Református Egyház, Mikepércs

A mikepércsi református egyház története a magyarországi reformáció korai időszakára nyúlik vissza. 1570-ből származik a gyülekezetre vonatkozó első adat. 1605-ben Bocskai 75 hajdúcsaládot hozott az eredendően szláv telepítésű községbe, ami jelentősen növelte a gyülekezet tagjainak számát. A gyülekezet folyamatos fönnállására a 17. században a lelkészrendelések utalnak, amelyről 1662, 1666, 1668, 1690-ből van tudomásunk. 1686-ban a források a lelkész mellett működő professzorról is említést tesznek, ami azt mutatja, hogy az iskolában latint is tanítottak. 1693-ban a parókiális kúria a hozzátartozó kerttel az egyház örök tulajdonába került. Az 18. század első harmadában, az 1730-as évek táján a nagyváradi káptalan igyekezett a gyülekezet működését akadályozni, de eredmény nélkül. Az egyház nem csak hogy változatlanul fönnmaradt, papjait 1754 óta az anyakönyvek alapján ismerjük, hanem felszereltségét tekintve is a jobb helyzetben lévő gyülekezetek közé tartozott. A ma álló templomot az emlékkel foglalkozó két alapvető publikáció, Kováts J. István református templomról szóló nagy monográfiája és Szőlősi Gyula szerkesztésében megjelent, Hajdú-Bihar megye műemlékeit bemutató kötet azonosnak tartja e régi és tehetős gyülekezet első templomával.