Olaszliszka-ban élő zsidó (orthodox) hitközösség

A zsidó (orthodox) hitközösség Olaszliszka-ban 70 család, 312 lelket számol, 52 adófizetővel. A közösség 1 nagykereskedő, 17 kereskedő, 4 iparos, 2 gazdálkodó, 2 köztisztviselő, 4 magántisztviselő, 2 tanár, 1 vallalkozó, 2 magántárs, 5 szabadpályán, 8 munkás, 20 egyéb tagból áll. A hitközösség, amelyhez Vómosfalu és Sára is tartozik, évente 5000 P.-t fordít hitéleti célokra, valamint fenntartja az 1872-es alapítású elemi iskolát (1 tanárval és 36 tanulóval), a Talmud Tárot (1 tanárval és 25 tanulóval), amely 1912-től működik. Gondozza a Jesivit is, amelynek tanulóit lakossággal és élelmezéssel látja el, és rendszeresen bővíti a Jesivit könyvtárával a Knyévbeszerzési Egylet (Chevra Kinján Szeforim) közreműködésével. Emberbaráti célok szolgálatában áll a Chevra Kadisa (1830-ban alapított), a Segélyegylet (1922), a Szegényház (1921) és a Néegylet (1909). A zsidók itt való elterülésének időre nincsenek pontos adatok, de elterülésük a múlt század elejére eshetett. Az ebben az időben származó följegyzések Friedmann Hers rabbi, Klein Pinksz, Horovitz Láb borkereskedők, Lefkovics Dávid bortermelő és Eisenstädter (As) Menachem nevét tartották fenn a legrégebb zsidó lakosok között. Ezek lehettek az alapítók. Eisenstädter kivételével valamennyien környébeli voltak és már azelőtt is összeköttetésben álltak azokkal a lengyel és orosz zsidókkal, akik minden évben ide jöttek, megtelepedtek O.-n, itt bonyolították le vásárolásukat és innen szállították a nehéz magyar borokat messze hazájukba. Maguk az alapítók is a borkereskedésre és bortermelésre vetettek magukat, és a középhegy aljainak szálaégetését nagymértékben elősegítették. Az összejárás idevonzotta a környében lakó közvetítőket, fuvarosokat, pincemunkásokat, és így a hitközösség a múlt század 30-as éveiben Weinmann Bernát, Goldberger József, Klein Pinksz és Horovitz Láb elnökség alatt már jelentős tagokból állt. Ekkor építették ki a hitélet kereteit is és választottak rabbit. A választás a nagyhárom Teitelbaum Mészén sütoraljaíjhelyi rabbi házában nevelkedett fiatal, de nagy tudású Friedmann Herschre esett. A szentélet fiatal tudós magával hozta és öntette nagy mestérnek szokásait és életformáit, és olyan ellenállhatatlan erővel terjesztette a chasszidizmust, hogy nemsokára a jelentéktelen és kicsiny O. lett annak a központja. Szeretlenségének, szélsőségességének, asztalos tisztaságának, főleg pedig nagy jószlájának és bölcsességének olyan gyors híre terjedt, hogy Teitelbaum halála után ismerték el legmúltabb utódjául és az ország határaig terjedő megyék chasszidjai rebbentek. Ez nemcsak a hitközösség, de a helység fejlődésére is hatással volt. Ezután jöttek a zarándokok és a forgalmasság tette a városot, amely egyre több kereseti lehetőséget nyújtott a lakosainak. Centrális jelentőségét négy évtizedig tartotta ez a kis hitközösség, egészen Friedmann Hersele halálaig, aki a fokozódó gazdasági jólétben is asztalos életet élt és nem engedte meg, hogy a hitközösség az egy forintban megállapított heti fizetését emelje. Még a zarándokoktól kapott ajándék pénzt is a szegénység segítségére és a hitközösség céloira fordította. Magára csak lakóházat épített, hogy kényelmesebben fogadhassa és elhelyezze a sok zarándokot. A hitközösség zsinagógáját is építette fel, mégpedig felténten nagy méretekben, az akkori idegenforgalomnak megfelelően, így hogy 500 hívót is befogadhatott. Ennek a templomnak ma még nincs elhelyezve a zárókéve, ami épített jövők rendelkezésre telt, hogy az őrök szépsége a Jeruzsálemi Szentléts pusztulásra emlékeztesse a hívót. A saját házának falait is fundamentum nélkül rakatta, ezzel szimbolizálta a diaszpora ideiglenességét. A hitközösség tőle őrökkel számolt azt a szellemet, amely ma is az ősi tradíciókra támaszkodik. A konzervatív irány megbecsülése egyébként nemzedékről nemzedékről árult ki ebben a hitközösségben, amelynek ma is élő tágabb családokból származik. A most is itt élő Horovitzok a híres Hurvitz Jeszé Halvány, a Seléhnak leszármazottai, felének még Ló Eleazar rabbi (Semen Rokhách) ősei is és Friedmann Hersele atyafiszéga a Lefkovits-családban virágzik. A hitközösség hajdan való jószlája azonban elhanyatlott. A régi boldog időknek csak az emlék maradt meg. Nyáron egyetlenegy napra még megélevenedik a község, mikor av hónap 14. napján a hívók ezer zarándokolnának ide az 1874-es elhunyt Friedmann Hersele születésének meglátogatására, de orosz és lengyel kereskedőket már nem hoz ide a bortermelés. A régi cégek egymásután megszűntek, a Führer Miksa és fia által alapított gyümölcs-palinka-tárkányfűz-gyár 1927-ben fizetésköntelek váltott és tűnt el, és a szálaégetés régi magas névét még csak Klein Dániel és Rosenberg Salamon, a bortermelésre pedig Klein Márton tartja fenn a régi keretek között. De a gazdasági hanyatlást feltartózatni még ők sem bírják. Régikönyvét, ha készülőként is, mágis fenntartja a hitközösség és hónaponta ápolja a régi hagyományait is. A bászk emlékekre 1925. sötét árnyékot vetett a hívóhelytől váltott O.-i pénzhamisás, amely gyanúba keverte nagytudós rabbiját, Friedlánder Hermánt is. De ártatlansága kiderült és a törvényszék félmentette. Ez az esemény zárja le fejlődésének azt a periódusát, amelynek eleje a világháború kiterjedésének idejére esik, amikor a 70 zsidó család 36 katona adott az országnak és tíz hósi halottat.