Evangélikus templom

Evangélikus templom Orosháza szívében

Az Orosházi Evangélikus templom a város építészeti örökségének kiemelkedő részét képezi, és a lutheránusok által alapított város szimbólumaként szolgál. A templom elődje egy vesszőből és sárból készült építmény volt, amelyet a 1740-es években, a Zombáról menekülő protestánsok építettek. II. József türelmi rendeletének köszönhetően, amely lehetővé tette a vallásgyakorlás szabadságát a Habsburg Birodalomban, 1786-ban újonnan épült a templom épülete. A templom, amely a barokk építészet stílusjegyeit viseli, végső formáját az 1830-as években nyerte el, amikor kereszthajót építettek hozzá, amely a mai napig meghatározza az épület struktúráját. Orgonája 1832-ben került Orosházára, Nagyváradról szállították, és azóta is szolgálja a közösséget. A templom tornyában található négy harang – nagy-, közép-, kis- és gyerekharang – különleges történettel bír. A legnagyobb harangot 1923-ban öntötték Budapesten, amely a második világháború alatt elszállításra került, mivel hadi nyersanyagnak szánták. Nagytétényben, a Hungária Vegyi- és Kohóművekben több ezer harang várt végzetére, ugyanakkor a nagyharang beolvasztására nem került sor. Fürst Ervin lelkész 1945-ben Nagytéténybe utazott, ahol épp formájában találta a harangot, valamint a katolikusok középharangját. A visszaszerzés azonban nem ment ilyen könnyedén, ugyanis 94 mázsa liszt volt a cseredíj. A Honvédelmi Minisztérium korábban ígéretet tett, hogy az elvitt harangok pótlására az egyházak a lefoglalt harangércnek megfelelő tömegű anyagot kapnak, ezért az egyház az ígéretre hivatkozva levelet írt a Minisztériumnak. Végül a lelkésznek sikerült hazaszállítatnia a harangot, Torda Molnár Sándor vaskereskedő segítségével, aki önkéntes alapon fuvarozta vissza a műemlék egyik legfontosabb darabját. 1947. augusztus 24-én megtörtént a harang újraszentelése és ekkor végre, a hívek örömére, ismét hallatta reményt nyújtó hangját. A legkisebb harangot az evangélikus iskola tanítói és növendékei adományozták 1922-ben és idén már 102. születésnapját ünnepelheti. Mivel a kisharang előbb készült el, mint a nagyobbak, ezért a gyerekek gyakran a következőképpen köszöntették a gyülekezet felnőtt tagjait: „Van-e már nagyharang, mert kisharang már van.”