Sajópetri görögkatolikus parókiája Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.

A Sajópetri parókia a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajópetri görögkatolikus egyházközsége. A parókiát 1742 előtt alapították; 1950 és 1958 között Sajóláddal egyesítve Ládpetri néven működött, majd 1958-tól ismét önálló lett. A parókia korábban a munkácsi, majd az eperjesi egyházmegyéhez tartozott, 1912-ben pedig a hajdúdorogi egyházmegye miskolci esperesi kerületéhez. Templomát 1781-ben szentelték Szent Mihály tiszteletére. Harangjait 1918-ban a Diósgyőri Acélgyár, 1957-ben pedig a Szlezák Ráfael államosított vállalat öntötte Budapesten, 96, illetve 70 és 35 centiméter átmérővel. 1880-ban a kegyúri jogokat a Pénzügyminisztérium gyakorolta. Az anyakönyvek 1787-től (más forrás szerint 1745-től) kezdődnek; az anyanyelv 1880-ban rutén és magyar, 1940-ben már magyar volt. 2000-ben leányegyházai Kistokaj, Ónod és Sajólád voltak. A parókusok névsora 1787-től 2000-ig ismert. A lakossági adatok szerint 1840-ben 843-an éltek a településen, közülük 558-an görögkatolikusok; 1940-ben az összlakosság 1131 fő volt, ebből 536 görögkatolikus; 1983-ban 1200 lakosból 440 volt görögkatolikus. 1948-ban a kéttanerős görögkatolikus általános iskolában 176 tanuló tanult. A szócikk a budapesti Pálos Könyvtárban készült lexikonból származik, amely 1980 és 2013 között készült, ezért az azóta történt eseményeket nem tartalmazza.