Sándorfalvi Vadásztársaság

A Sándorfalvi Vadásztársaság az 1950-es évek elején alakult Sándorfalván, Rózsa Ferenc néven. Kezdetben a tagság szórakozását szolgálta, és a kedvező területi adottságok, valamint a nagy vadsűrűség kiválóan megfelelt a célra. A hatvanas évek végén terjedt el a bérvadásztatás, amikor a társaság neve Sándorfalvi Új Élet Vadásztársaságra változott, és a határai is átalakultak. Az 1997. évi vadászati törvénymódosítás nyomán alakult ki a jelenlegi vadászterület: Dóc, Balástya, Forráskút, Zsombó, Szatymaz és Sándorfalva közigazgatási határai, keletről a Tisza zárják, a terület 16 ezer hektár. A társaságot színvonalas vezetés és vadgazdálkodás jellemezte; vadászház épült a sándorfalvi erdőben, fácánnevelő telepükön évente több ezer fácáncsibét gondoztak. A külföldi bérvadászatból (őz, fácán, nyúl) komoly bevételekhez jutottak, főleg osztrák vendégek jártak vissza rendszeresen. A nyolcvanas években a vadlétszám és a bevételek csökkentek. 1992-ben a társaság felvette a Sándorfalvi Vadásztársaság nevet. Az 1997-es vadászati törvény következtében a bérelt terület tízezer hektárra apadt, de az együtt maradt 69 tagú társaság 1998-tól több helyen bérel területet vadkacsanevelésre. Megkezdte a szirtosi vadászház felújítását, és két terepjáró gépkocsival, egy hűtőautóval, motorcsónakkal és fűkaszával gazdagította gépparkját.