Sarródi Önkéntes Tűzoltó Testület

Sarródi Önkéntes Tűzoltó Testület, Sarród, senior

A Sarródi Önkéntes Tűzoltó Testület 1886-ban jött létre a Kapuvári járásban, az alapító tagok közül Élő Máté lett a parancsnok. Az egyesület sikeresen működött, 1902-ben már 26 tagot számlált, és nagy lelkesedéssel álltak az egyesület ügye mellé. Az általuk rendezett színdarabok és háziversenyek bevételeiből, illetve a község lakosai által nyújtott támogatásból sikerült beszerezni a régóta tervezett zászlót, amelyet 1926. augusztus 28-án, a testület 40 éves fennállása alkalmából szenteltek meg. Az ünnepségen jelen volt a járási főszolgabíró, aki elismerően beszélt a testület tagjainak odaadó, bátor, fegyelmezett munkájáról. Az 1889-es alapszabályzatban meghatározott feladatkörökön túl elemi károk és balesetek alkalmával is segítségnyújtottak, és az egyházi és községi ünnepek alkalmával díszegyenruhában vonultak fel. A tagok létszáma évről évre 23-24 fő körül mozgott, az esetleges tüzekre kürtözéssel hívták fel őket. A kezdetleges felszerelés 1934-ben a mélymedencéjű kocsifecskendőből, nyomó- és szívótömlőkből, háromrészű angol dugólétrából, mentőkötelekből, takaróponyva, csáklyából, vászonvedrek, fakalapács, lámpák, kürtök, kéthangú jelzők, tömlőtartókötél, szivattyúsövek baltákkal, nyári zubbonyból, nadrágból valamint sapkából, sisakból tevődött össze. Mivel az akkori épületek teteje nádból volt, a keletkezett tűz könnyen terjedt tovább, így több pajtasor is leégett. Az 1930–34-es években feltűnően megszaporodtak a tűzesetek, amelyek a főként a korra jellemző biztosítási csalásokból keletkeztek. Az 1938-as alapszabályban olvashatjuk, hogy az eddigi bevételeken felül a községtől származó éves támogatással is számolhattak. Létrehoztak továbbá egy segélyalapot, melyet a szolgálat közben keresőképtelenné vált vagy gyógykezelésre szoruló, illetve az életét vesztett tag temetési költségeire ajánlhattak fel. A parancsnokság tisztviselőkből, tisztekből állt. 1939-től már éjjeli őrjárat is strázsált, ami fontos volt, hisz a „Bősarródon” álló szalmalerakónál gyakran keletkezett tűz. Mivel az akkori tűzoltószertár bejárata túl szűknek bizonyult, 1940-ben új szertár építését vették tervbe. 1946-ban újjászervezett testület parancsnokának Borsodi Kálmánt választották meg. 1952-ben a „Belügyminiszter Elvtárs utasítására meg kellett erősíteni a tűzoltóság szervezetét