A Tápióbicskei Római Katolikus Plébánia a tápióbicskei közösség lelki központja.

A Tápióbicskei Római Katolikus Plébánia a tápióbicskei közösség lelki központja és történelmi központja. A település 1275-ben keletkezett, a Bicskey család nevével, majd a török hódoltság után újjáépült. 1719-ben Althann Mihály Frigyes váci püspök szervezte önálló plébániát, ideiglenes templomot építve. A mai templom építését a római katolikus nép 1737-ben kezdte el, amely 1786-ban nyerte el jelenlegi formáját, körülötte pedig épült az új falu. Bár a templom 1832-ben leégett, az újjáépülés utáni időszakból két népiesen klasszicizáló stílusú kúria maradt fenn: a Zsille-kúria és a Bicskey-kúria. A plébánia területe évezredek óta lakott hely volt, a bronzkorban két földvárat építettek, majd a szabadságharc 1849. április 4-i csatája is a falu határában zajlott. A község gazdasága agrárjellegű maradt, a szőlőművelés és az ingázás kiegészítette a kisparaszti gazdálkodást. A századfordulóra kialakult tipikus kisparaszti társadalom a két világháborúban súlyos áldozatot hozott, majd a rendszerváltozás után a település újra megélénkülött. A plébánia címerében a huszárcsákó és kardok az 1849-es csata emlékét, az ekevassal és csoroszlyával a mezőgazdasági jelleggel, a kék és zöld színnel pedig a régi Bicskey-család címereivel utalnak. A hagyományos kulturális és társadalmi közösségek a múlt század közepétől élénken jelen voltak a falu életében.