Árpád-házi Szent Margit

Árpád-házi Szent Margit, Újszentmargita

Újszentmargita a legősibb magyar települések egyike, amelynek neve Antiochiai Szent Margitra utal, a középkori templom védőszentje. A középkori templomot a tatárok lerombolták, majd egy később megépült házikápolnában gyűltek össze a hívek. Az Árpád-házi Szent Margit tiszteletére 1895-ben épült meg új templom. A szent tiszteletét nemcsak a katolikusok, hanem a teljes lakosság is tartja számon, amit a közös ünneplés és a 1946-ban hivatalosan községgé nyilvánított Újszentmargita címerén látható zöld szárú, fehér liliom szimbóluma tükröz. Az ereklye tárgyi kapcsolatot fejez ki azzal a szenttel, akit tisztelünk, és akinek égi közbenjárását kérjük földi életünkre. Bosák Nándor főpásztor a szentmise homíliájában Antióchiai Szent Margit és Árpád-házi Szent Margit, a templom két védőszentje példáját emelte ki, amelyek két különböző életformát, életáldozatot tesznek jelenvalóvá. Antióchiai Szen Margit 304-ben halt vértanúhalált a keresztényüldözés idején. Hűségesen kitartott keresztény hite és tisztasága mellett, a Katolikus Egyház a hit vértanújaként tiszteli. Árpád-házi Szent Margit (1242–1270) a magyar történelem válságos évében, a tatárjárás idején született. Édesapja IV. Béla, látva az ország pusztulását, fogadalmat tett: népe megmentéséért Istennek szentelte Margitot. Így a gyermek már négyéves korában a domonkos apácákhoz került Veszprémbe, majd a Nyulak szigetén, a mai Margit-szigeten épített domonkos kolostorban nőtt fel. Margit élete teljességgel itt bontakozott ki, és később felnőttként tudatosan vállalva az édesapja fogadalmát, az engesztelő imádság, a böjt, a szegények és a betegek szolgálata töltötte ki az egész életét.