Vajai református gyülekezet

A Vajai református gyülekezet története és a 1930-as évekbeli áttelepülése Magyarbólyba.

A Vajai református gyülekezet története szorosan összefonódik az 1930-as évek végén zajló állami telepítési akcióval, amelynek célja a Dunántúlon élő sváb lakosság számának ellensúlyozása volt. A vajai telepesek, akik sokgyerekes családokból álltak és csekély birtoknagysággal küzdöttek, a református egyház támogatásával 524 fővel, 346 családdal és 80 iskolásgyerekkel elindultak új otthonra keresni a Baranya vármegyei Magyarbólyon. Az első csoport 1939 novemberében kelt útra, hogy előkészítsék a terepet az új otthonukhoz, a házak pedig 1940 júniusára készültek el. A telepesekhez tartoztak Angyal Sándor, Czirják András, Fehér Bálint és számos más családtag, akiknek a búcsúztatásán a vajai falu egész apraja-nagyja részt vett. A gyülekezetnek jelentős szerepe volt az útrakelt telepesek támogatásában: az anyaegyház ajándékozott rózsaszín selyem úrasztali terítőt, úrvacsorai kelyhet és ezüsttálkát, amelyek segítséget jelentettek az ottani megteremtett református egyházközösség megalapításában. A vajai református közösség temploma 1943 és 1993 között épült fel Magyarbólyon, ahol a telepesek beilleszkedését segítő iskola is kialakult, a településen pedig később kéttantermes iskola is épült a 80 iskolásgyerek részére.