Nőegylet

A sárvári Nőegylet a helyi evangélikus egyházközség évszázados múltra visszatekintő női szervezete. Az egyházközség maga a magyarországi lutheri reformáció egyik legkorábbi központja: gyülekezeti pecsétjén 1534-es évszám szerepel, és 1541-ben itt jelent meg Sylvester János Újszövetség-fordítása, az első magyar nyelvű könyv, amelyet a mai Magyarország területén nyomtattak. Sárvár első lelkésze Dévai Bíró Mátyás volt, akit „magyar Lutherként” emlegetnek, és 1576-tól a város lett az első evangélikus püspöki székhely. A 17. századi gyászévtizedben a pozsonyi vésztörvényszék által gályarabságra ítélt protestáns lelkészek közül tizenötöt egy ideig a sárvári várbörtönben tartottak fogva, amire emléktábla is emlékeztet. A mai templom 1836-ban épült klasszicista stílusban, és 2016-ban újult meg; udvara kemencéjével és fedett teraszával mintegy száz fős gyülekezeti rendezvényeknek ad helyet. Sárvárt gyakran „magyar Wittenbergként” emlegetik, és 2016-ban az Európai Evangélikus Egyházak Közössége az „európai reformáció városa” tiszteletbeli címmel tüntette ki. A mai egyházközséghez a sárvári anyagyülekezet mellett két leányegyházközség és tizennégy szórvány tartozik, tagjainak száma mintegy 1100 fő. A nőegylet mellett a gyülekezetben férfiegylet és Kortárs keresztény kórus is működik.